Van egy történet egy fiatalemberről, akit favágónak vettek fel egy fakitermeléssel foglalkozó cégnél. Amikor a művezető első nap látta, hogyan dolgozik, nagyon elégedett volt a gyorsaságával és a munkavégzésével. Azonban ahogy teltek a napok, egyre kevésbé volt elégedett a teljesítményével. Néhány hét elteltével a fiatalember már csak töredékét volt képes kivágni annak a famennyiségnek, amennyit az első napokban teljesített. Végül a művezető odament hozzá és azt mondta: „Fiú, olyan jól kezdtél, de aztán nagyon visszaestél. Ha nem tudod a teljesítményedet fokozni, el kell, hogy bocsássunk.” „Nem értem”, válaszolta a fiatalember, „ugyanolyan keményen dolgozom, sőt még keményebben, mint az első napokban. Fogalmam sincs, hogyan csökkenhetett a teljesítményem.” „Milyen gyakran élezed a fejszédet?” – tette fel a kérdést a művezető. „Egyszer sem”, ismerte el a fiú, majd hozzátette: „mert túl elfoglalt voltam ahhoz”.
Ugye, értitek, mire akarok rámutatni! Élesnek maradni nem történik automatikusan. Ahhoz, hogy éles maradj, tudatosan kell tenned érte. Milyen gyakran töltesz időt a félrevonulással, az igetanulmányozással, az imádkozással, hogy élesen tartsd magadat? Ha azt válaszolod, hogy túlságosan elfoglalt vagy az ilyen dolgokhoz, akkor a fejszéd élezésének elmaradásával hosszú távon nagy árat fizetsz. Ha viszont időt töltesz azzal, hogy élezd magadat, akkor egyre rövidebb idő alatt, és egyre kevesebb energiaráfordítással egyre hatékonyabb és gyümölcstermőbb leszel. Szóval az élezés egy igen jól megtérülő befektetés. DANIEL KOLENDA